Order of Malta

Augusztus 3–10. között rendezték meg a Máltai Lovagrend 41. Nemzetközi Ifjúsági Nyári Táborát Spanyolországban, Javier várában. Több mint 550 fiatal gyűlt össze 25 országból: 200 fogyatékossággal élő fiatal, 200 segítő, valamint további 150 nemzetközi önkéntes, akik a tábor lebonyolításában vettek részt.

Augusztus első hetében ismét olyan találkozóra került sor, amely évről évre egy olyan közösséget épít, ahol mások szolgálata egyben az Istennel való találkozás útja is.

A Magyar Máltai Lovagok Szövetsége TEDeum Ifjúsági Csoportja 29 fővel vett részt a táborban: 10 vendéggel és az ő 10 segítőjükkel, továbbá 8 olyan önkéntessel, akik a nemzetközi szervezői csapatban szolgáltak. Idén lelki vezetőként elkísért bennünket dr. Tóth Tamás atya, a Máltai Lovagrend tiszteletbeli konventuális káplánja is.

Nem véletlenül rendezték meg a tábort Xavéri Szent Ferenc szülőhelyén. A 16. század egyik nagy misszionáriusa és a jezsuita rend társalapítója egész életét az evangelizációnak és a szolgálatnak szentelte. Élete ihlette az idei találkozót is, amelynek mottója a „Surge et ambula”, vagyis: „Kelj fel és járj!”

Ez a mottó szorosan kapcsolódik a máltai hivatáshoz: Tuitio Fidei et Obsequium Pauperum – a hit védelme és a rászorulók szolgálata. A két gondolat a tábor egész hetét végigkísérte: arra hívott bennünket, hogy hitünket ne csupán megéljük, hanem a másik ember felé fordulva, a szolgálatban is láthatóvá tegyük.

A táborozóknak tartott ünnepi szentmisén Florencio Roselló, Pamplona érseke elmagyarázta az idei téma jelentését.„Ez nem csupán egy motivációs jelmondat, és nem is pusztán elméleti fogalom” – mondta. A cél – tette hozzá – „nem a kiszolgáltatottság megszüntetése, hanem annak biztosítása, hogy senki ne rekedjen benne”.

A Lovagrend Nagykommendátora hangsúlyozta, hogy a Malta Camp-et nem jótékonysági projektként kell szemlélni, hanem „egy ideiglenes közösségként, amelyben kölcsönösen segítjük egymást”. Véleménye szerint ez az élmény végül „sokkal jobban átformálja” a résztvevőket, „mint azt el tudnák képzelni”.

XIV. Leó pápa szintén jelen kívánt lenni hozzánk intézett üzenetével. A Szentatya kifejezte lelki közelségét, és reményét fejezte ki, hogy ez a hét „alkalmat ad Isten szépségének szemlélésére, barátságok szövésére és a keresztény felelősségtudat megerősítésére”. Arra is buzdított minket, hogy nagylelkűen válaszoljunk az Úr hívására mások szolgálatában, és segítsünk közösségeinkben „az igazi testvériség és béke útjainak” építésében.

1984 óta a találkozó minden nyáron összehozza a világ különböző részeiről érkező fogyatékossággal élő fiatalokat és önkénteseket. Magyarország korábban három alkalommal, 1993-ban, 2002-ben és 2012-ben adott otthont a nemzetközi tábornak. Különleges jelentőséget ad a következő magyarországi tábornak, hogy 2028-ban, a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége fennállásának századik évfordulóján ismét hazánk rendezheti meg a nemzetközi találkozót. A tábor így méltó és szép ünnepe lehet a Szövetség centenáriumának is.

Az idei eseményt a Máltai Lovagrend gyökereihez és lelkiségéhez való visszatérés is jellemezte. Különös hangsúlyt kapott a szentségi élet, a mindennapi szentmise és az Oltáriszentség előtti hosszabb szentségimádás.

A magyar csapatban minden vendégnek volt egy segítője, akire az egész tábor alatt számíthatott. Szinte minden pillanatot együtt töltöttünk, ami különösen szorossá tette kapcsolatainkat. Külső szemlélőktől gyakran hallottuk vissza, milyen jó ránézni a magyar csapatra, mert köztünk nincs különbség vendég és segítő között: látszik, hogy egy társaság vagyunk, akik szeretnek együtt lenni.

Önkéntesként azért mentünk a táborba, hogy vendégeink életre szóló élményekben és örömben részesülhessenek. A kialakuló kapcsolatok, barátságok és a közös, hitben megélt szolgálat miatt azonban mi magunk is életre szóló tapasztalatokkal térhettünk haza. Fiatalokként itt megtapasztalhattuk, hogyan válhat Jézus szeretete kézzelfoghatóvá a másik ember felé fordulásban.

A sokszínű programsorozat mellett Tamás atyának köszönhetően a hét folyamán többször is lehetőségünk volt magyar szentmisén részt venni. A magyar csapat számára a tábor egyik legemlékezetesebb pillanata a Javier várában tartott csapatmisénk volt.

A helyszínen derült ki számunkra, hogy a várban lévő kápolnához nincs akadálymentesített út, így minden vendégünket felvittük a vár tornyába vezető lépcsőkön. Öt kerekesszékes vendégünk közül hárman ugyan nehezen, de tudnak és szeretnek járni, így nekik abban segítettünk, hogy minden egyes lépcsőfokot megtehessenek a kápolnáig. A „Kelj fel és járj!” mottó itt különösen is kézzelfoghatóvá vált számunkra. Mély találkozások történtek itt Istennel: megtapasztalhattuk, hogy Isten vezet bennünket, és minden nehézség ellenére bőségesen eláraszt kegyelmével.

Aznap este tartották meg a táborban a Silent Night-ot, a csendes estét, amely közös elmélkedésből, gyertyás rózsafüzér-körmenetből és szentségimádásból állt. Megrendítő élmény volt ennyi élettel teli, a világ különböző országaiból közös célért összegyűlt fiatal jelenlétében csendben imádni az Eucharisztiában jelen lévő Krisztust.

Szombaton Pamplonába utaztunk a tábor összes résztvevőjével, ahol bekapcsolódtunk az El Camino zarándoklatába. Zászlókkal felvonulva, gyalog és kerekesszékekkel közelítettük meg a pamplonai katedrálist. A magyar csapat ezt az utat végig Istent dicsőítő énekléssel töltötte. Öröm volt látni a meghatódott turisták arcát, és azt is, ahogy az előttünk és utánunk vonuló nemzetek igyekeztek bekapcsolódni éneklésünkbe. Ebben a menetben különösen is megtapasztalhattuk, hogy fiatal keresztényekként az örömünkkel is tanúságot tehetünk.

A lelki programok mellett lehetőségünk volt megismerni a Navarrai Egyetemet, és számos szabadidős program közül választhattunk: volt borkóstoló, vidámparki program, városnézés Pamplonában, valamint lehetőség arra is, hogy az El Camino egy szakaszát speciális zarándok-kerekesszékkel ( Joëlette) tegyük meg.

A tábor helyszínén is rengeteg kreatív program várt minket: madárshow, lovagi torna, vizes programok, kézműveskedés és pihenősarkok.

A találkozásoknak talán a legnagyobb teret az esti bulik adták, amelyeknek minden este meghatározott témájuk volt: a flamencoesttől és a középkori esttől az Ibiza-hangulatú nyári esten át az Oscar-gáláig.

Önkéntesként megtapasztalhattuk, hogy mások szolgálata által milyen sokat adhatunk és kaphatunk. Minél inkább odaadjuk önmagunkat, annál többet – ezerszer többet – kapunk vissza. A tekintetekben, találkozásokban, mosolyokban, egy figyelmes odalépésben és a nevetésben megtapasztalható volt az Úr öröme, békéje és jelenléte.

Egyik vendégünk így ír a tábori élményeiről:

„Nekem ez a tábor az egész nyaralásomat nyújtotta. A táborban sokat tanultam az új helyzetekből, a kapcsolatokról, új barátságok szövődtek közöttünk. Sokat jelentett számomra az El Camino, mert segített nekem egy belső utazáson keresztülmenni. Hálás vagyok, hogy ezt a segítőmmel élhettem meg.

A magyar csapatban az összetartás hihetetlen. A csapat bármikor megold mindent, minden helyzetre jól reagál, találékony, biztató és bátorító. Bármikor visszamennék a táborba!”

A hét során számunkra is kézzelfoghatóvá vált mindaz, ami magának a Máltai Lovagrendnek a karizmájában fogalmazódik meg. Luis Manuel Cuña Ramos monsignore, a Lovagrend prelátusa szerint a Lovagrend identitásában a hit és a szolgálat elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Eredeti karizmája a hit védelmében, valamint a szegények és betegek szolgálatában fejeződik ki, akiket a hagyomány szerint urainknak nevezünk.

A különbség – magyarázza a prelátus – abban rejlik, hogyan tekintünk rájuk. „A hit és az imádság által az Úr képessé tesz bennünket arra, hogy magát Jézust lássuk meg a betegben, a szegényben és a zarándokban.” Éppen ezért – hangsúlyozza – a Lovagrend nem egyszerűen emberbaráti tevékenységet folytat: „Mi a szeretetszolgálatot gyakoroljuk.”

A prelátus szavai egyben összefoglalják azt is, amit a táborban nap mint nap megtapasztalhattunk: az imádság és a szolgálat kölcsönösen táplálják egymást. Ahhoz, hogy felismerjük Krisztust másokban, először találkoznunk kell vele Isten Igéjén és az imádságon keresztül.

Javierben pedig azt is megtapasztalhattuk, hogy a Tuitio Fidei et Obsequium Pauperum nem csupán a Lovagrend jelmondata, hanem megélhető valóság: az Istennel való találkozás tovább él a másik emberhez való odafordulásban, a szolgálatban, a barátságokban és a közösen megélt örömben. A „Surge et ambula – Kelj fel és járj!” számunkra így nemcsak a tábor mottója lett, hanem hazavihető meghívás is.

Forrás az idézetekhez: Teresa Aguado Peña: ¿Por qué servir? La experiencia de Dios en los jóvenes del campamento de la Orden de Malta, Omnes, 2026. augusztus 13.

Szöveg: Makk Sára (MMLSZ TEDeum Ifjúsági csoport)

Képek: Ratkóczy Dániel